Sorozatunk korábbi részeiben már több alkalommal is hangsúlyoztuk, hogy a kávézók a közélet fontos színterei voltak, hiszen egyszerű kávézáson túl a politikai viták, értekezések is itt zajlottak. Az újságírók ide jártak, hiszen tulajdonképpen ebben az időszakban ez volt az egyetlen módja annak, hogy a szakemberek naprakészek legyenek a polgárokat érintő legfontosabb kérdésekkel, eseményekkel kapcsolatban.
Történelmi szempontból a két legjelentősebb téma Bastille ostroma, és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának szövegezése volt. Előbbi esetben inkább tudósítások születtek, míg utóbbinál heves viták alakultak ki a nyilatkozat végleges tartalmával kapcsolatban.
A sok elemző cikk mellett természetesen ebben a korban is jelen volt a propaganda, bulvár és a szubjektív újságírás. Sok kávéházi vitát maguk az újságírók gerjesztettek, akik közvetlenül kapcsolatban álltak a forradalom eseményeivel. Írásaikban szándékosan szenvedélyesen fogalmaztak, és aktívan részt vettek a közvélemény formálásában. Például Jean-Paul Marat vagy Camille Desmoulins újságírók írásai, beszédei és röpiratai kulcsszerepet játszottak a forradalmi hangulat gerjesztésében.
Egy 1789-ben elkészült újság sokkal érdekesebbnek számított, hiszen teljes mértékben kézzel készítették. Az újságírók a kávéházakban megírt vázlataikat nyomdászokhoz vitték, akik ólombetűkkel kiszedték, majd sokszorosították a lapokat. A korabeli nyomdák nagy beltérrel és számos asztallal rendelkező termek voltak, ahol a forradalom környékén tulajdonképpen éjjel-nappal munka folyt.
Az írás tehát egy kézműves, lassú és összpontosítást igénylő folyamat volt, amit egy pezsgő, kreatív légkör ihletett a párizsi kávéházakban.