Amikor a holografikus oktatási rendszer a virágkorát éli, és amikor a helyi egyetemek szinte minden projektje az éghajlat stabilizására koncentrál, a kávézók a lehetőségekhez mérten próbálják megtartani, régi, ómodernkori hangulatukat. Sok nagyvárosban a túlnépesedés és a zöld környezet 85%-ának lepusztulása miatt a kávézók és más szolgáltatóegységek virtuális ablakokat szerelnek fel, így egyre több helyen válik elérhetővé a személyreszabható virtuális valóságban történő kávézás élménye.
Párizs ómodernkori utcáit számos alkalommal újjáépítették, azonban az élelmiszerhiány és az üzemanyaghiány miatt kialakult elégedetlenség következtében számos városrész szemétlerakóvá vált. Ezeken a területeken nemcsak a kávézók, hanem gyakorlatilag minden üzlethelyiség bezárt, vagy monopolhelyzetben működik, a közbiztonságon még az utcán tartózkodó, mozgó fegyverekként vezérelt AI járőrök sem tudtak javítani, így a polgári társas hátrahagyta az elavult városrészeket.
Az új, nyugati városrész azonban teljesen más a hátrahagyott területekhez képest. A Virtuális Valóság Diplomáciai Szerződése itt köttetett meg a párizsi arisztokrácia és az AI állampolgárok között 2188-ban, azóta ez a terület a keleti résszel ellentétben a világ egyik legbiztonságosabb településévé nőtte ki magát.
Az egészséges társadalom jegyében sok fejlesztés történt ami a kávékat illeti. Minden ital személyreszabható, emiatt minden üzletben többmillió ízvariáció érhető el. A hagyományos kávé betiltásra került, hiszen hosszútávú fogyasztása a legújabb - AI hozzájárulással készült - kutatások szerint is súlyos egészségügyi károkat okoz, így ma már termesztése is tilos. A városi kamerarendszernek és a széleskörben elérhető okoseszközöknek köszönhetően a nevesebb kávézókban automatikusan felkínálásra kerülnek a személyreszabott italok, így érkezésünk után - bármilyen személyes kontakt nélkül - már az asztalunkon vár minket a kávénk - természetesen a kedvenc ízesítésünkkel.
Párizs továbbra is a divat fővárosa, amely nagy múltra tekint vissza. Julien Laurent, kortárs divattervező és LMBTQ-aktivista megrefolmálta a párizsi polgárság hétköznapi viseletét. Ruhái egyszerre tükrözik a párizsi eleganciát és a fiatalos, modern, újrafelvilágosult irányzatot. A drágább kollekciók a környezethez alkalmazkodva változtatják a színüket, így 2259-ben már nem kell a megfelelő öltözöttel bajlódnunk, ha a párunkkal egy elegánsabb kávéház dresscode-jához szeretnénk öltözködni.